1. |
Percemberek
02:25
|
|
||
Az evolúció csúcsa az emberi faj, kötöttségek nélkül élni nem akar
Végzettségek, képzettségek, hadakozó nemzedékek, profitgépek, termelések, multi cégek, kisemmizések
Tíz emberért meghalnak százak, a jólétükért nem fizetnek árat
Tüntetések, lázadások, éhínségek, támadások
A lelkemet nem adom, az életem nem hagyom
Nem, nem
Még nem
Nem érted
Itt nem
Felélted
Míg én fákat ültetek a mező végén, ti csak nézitek, kérditek, hogy ez miért szép?!
Ásó nyomokkal haladok a célért, üresek a zsebeitek nem érzitek a végét
De máról holnapra növekszik a fa…. míg ti gondolkodtok, hogy lesz ebből bitófa
De majd ha nem növekedik semmi, amit eddig megszereztek nem lesz hova tenni
|
||||
2. |
Időtálló
02:02
|
|
||
Most minden bevillan, a markodban tartott homokszem elillan
Görcsösen szorítod, de örökkön örökké akkor sem tarthatod
Atyai gondoskodás, mely csupán egy gondos elgondolás
Aminek mennie kell, az hadd menjen, ne fogd vissza nyugodtan hadd teljen
Csapások sora mik előtted állnak, csak a határozott döntésedre várnak
Szállnak a madarak, időről időre az idővel szembeszállnak és csak állnak azok, kik idővel már csak árnyak
|
||||
3. |
Meglépni/Megmaradni
01:38
|
|
||
Tudtam valahol éreztem, csak soha meg nem kérdeztem
magam, saját magam hagytam elsodorni saját magam
Éreztem mikor feltettem a kérdésben mindig tévedtem, féltem de megtettem, mert életemben egyszer rettegtem
Vágyak mik mind elszállnak, tárgyak pótolnak egy régi társat
Százak kik mind már árnyak, társak voltak egy régi számban
Voltak kikhez ragaszkodtam, lesznek olyanok akikhez sosem szóltam
De tudtam, hogy ez így van rendjén, az emlékek fénye a ködben elvész
Én csak én az egyetlen személy, ki dönt ki meghozza a változás süvítő szelét
Mint fákat a vihar úgy engem is csak tépked, a döntéseim mindig vissza-vissza térnek
Élek már rég nem félek, a lehetőségek mindig készek
Zárak amik rég nem zárnak, ajtón belül még sosem jártak
Fogynak a nyári esték, a fák levelüket már rég letették
De tudom, hogy lesz még álom, hol a zöldellő fákat újra látom
|
||||
4. |
Malom
01:38
|
|
||
Megállás nélkül morzsolja életünk apróra, folyamatosan íródik a malomnak naplója
Torkod hiába üvölti, várjatok!
Vándorló napok csendesen járjatok
Csendes óra az asztalon, érzem figyeli minden mozzanatom
Az óra látatlan fogaskereke, mint szívünk a testünk mozgató ereje
Unottan tiporja össze a ma vágyait a jövő tenyere
Verseny az idővel lassú és vontatott, de jövőre hiába cserélnéd a tegnapot
Mert erős kezek húznak vissza tegnapból és mából, a most pillanatát fulladásig lepi el a mámor
A valósággal talán nem is, de a felével már beérnéd te is.
Mert az esély megvolt, az idő eltelt, jól tudom.....ott voltam melletted
|
||||
5. |
Tettek rabszolgája
02:48
|
|
||
Ezernyi szó hull az égből, de tettek nem nőnek a földből
Csak kopár múltat hagytál, ott hagytál magad mögött
Ezernyi szó hull az égből, de tettek nem nőnek a földből
Csak kopár múltat hagytál, ott hagytál magad mögött
Összeomlik börtön és zárka és velük együtt a feledés magánya,
az önzőséged magánya, ahogy a sínpár a vonatot várja
Csak várja, de még egyszer sem látta
Rabja voltál, saját magad rabja, testvére a gyávaságnak bátorsága
Romjaidon ülve a szél lágyan fújja, halkan súgja itt az ítélet napja
Rongyos kezdet gyűrött szándék, új kezdetet vasalnod játék.
Már megtaláltad a kiutat
Összeomlott a magányos zárka, az örökkévalóság szánalmas vágya
Tennék úgy ha lehetne kétszer, de nem lehet…feledni kényszer
Összeomlott és remélem végleg, tegnap soraiból végtelen évek
Kiszakítom esküszöm tényleg, hogy zuhanjon le végleg
Összeomlik börtön és zárka és velük együtt a feledés magánya
Lukas táska, elszórt álmok, romok mellett csakis egyedül...egyedül állok
|
||||
6. |
....
00:55
|
|
Streaming and Download help
If you like Tragic, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp